Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Tök szentimentálisnak, meg közhelyesnek is tűnhet, de mivel tényleg az van, hogy az életem szenvedélye a munkám, szélsőségesen zavarodott lettem a helyzettől. Tudom, mások is, de én csak arról tudok beszélni, ami velem van, s nekem egészen konkrétan lelki zavarodottságot okoz, hogy nincsenek nyitva a mozik. Kicsit olyan, mintha zárva lenne az otthonom. Az egyik otthonom.
A másik fájó pont, hogy mivel a kislányom az anyukájával él, ritkábban találkozunk. Közel vannak, de ez a járvány pár kilométerből is képes kontinensnyi távolságot csinálni. Ráadásul iszonyú beteg voltam két hétig, s mivel nem köhögtem, nem jöttek tesztelni, így felelősséggel jóval később tudom őt meglátogatni, mint akkor, ha tudnám, hogy valami más volt ez, s nem korona. Persze, videocsetelünk, meg minden, de ez nagyon szar érzés. Enélkül is jó sokszor érzem magam pocsék apának, mert nem vagyok ott mindig. Egyébként meg, hogy azért valami jót is mondjak, kezdem magam megszokni, ami nálam brutálisan nagy dolog – néha úgy érzem, 40 év alatt nem sikerült annyira összehaverkodnom magammal, mint amennyit most 1 hónap alatt haladtam a dologgal.
A forgatásoknak vége, a filmes szakemberek többsége, a színészek munka nélkül maradtak. De mi a helyzet veled, aki kulturális újságíró?
Nem sokkal írok kevesebb cikket, amennyivel igen, annak bizonyos része saját döntés, a többi meg leginkább azért van, mert beteg voltam, s kicsit még mindig nem találtam vissza az úgynevezett csúcsformámhoz. A VOX mozimagazin túlél, most volt egy különszámunk, lesz is, de akad más is: ha minden igaz, s végre lesz erőm nekiállni, a HVG-vel van egy videós együttműködés, az érdi önkormányzati rádióban évek óta fut heti műsorom, az fix, nem állt le: telefonon dumálok most benne. Van egy főállásom, a Budapest Filmnél dolgozom, elsősorban a SuliMozi nevezetű programban. Na, az most áll, illetve a következő évadra készülünk, home office-ban. És a budapesti artmozik Facebook-oldalait is kezelem, az is a munkám része. De amíg fetrengtem, azt is át kellett adnom a kollégáimnak. Ilyen se nagyon volt még. És várom már, hogy elinduljon a BuFi Távmozi projektje, kíváncsi vagyok, hogyan reagál majd rá a közönség.
Van olyan munkád, ami elmaradt, eltolódott?
A SuliMozival lett volna áprilisban egy Akik maradtak közönségtalálkozó, az nagyon fájt, hogy elmaradt, de igazából minden fájt – volt abban valami végtelenül lehangoló, amikor a veszélyhelyzet kihirdetésekor elkezdtük lemondani a vetítéseket. Nyilván ez csak egy pause gomb, ami most jó erősen be lett nyomva, s nem csak az én életemben példátlanul. Szóval, szerintem teljesen indokolt, hogy megvisel mindenkit. Volt már olyan, hogy reggel majdnem elindultam dolgozni. Aztán, nem indultam el.
Mi hiányzik a legjobban a moziba járásból?
Vicces, épp a napokban posztoltam erről, amikor még nem is tudtam, hogy ezt majd megkérdezitek tőlem. Akkor azt írtam, az hiányzik a legjobban, amikor bemegyek a terembe. Amikor leülök a vászon elé. Az az izgalmi állapot. Ami akkor is megvan, ha sejtem, hogy a világ legrosszabb filmjét fogom megtekinteni. Igazából én nem is nagyon tudtam sose, hogy tudok-e mozi nélkül élni. Még mindig tartom egyébként, hogy inkább nem tudok, csak hibernációban vagyok. Álmodok is a mozival, a múltkor azt álmodtam, hogy a Csupasz pisztoly első részét nézem a Művészben. Miért pont a Művészben néztem, pont a Csupasz pisztolyt? Fogalmam sincs, kéne egy ilyen álmoskönyv, mozibolondoknak...
Kovács Gellért a cikk megjelenéséig 13 alkalommal látta a Volt egyszer egy... Hollywoodot
A filmklubozás is nagyon hiányzik. Facebookon csinálok is ilyet, a Filmszerész oldalon, múltkor a Volt egyszer egy... Hollywoodról dumáltam másfél órát, aztán a Serpicóról, segített valamennyit, de nagyon zavart, hogy nem voltak ott élő szemek, amikbe belenézhetek. A kedvelések, meg a szívecskék, a kommentek nem helyettesítik azt, amikor ott ül veled szemben 100 lélegző ember. Közösség ez is, mármint az internetes, s nagyon szeretem, szerintem meg is becsülöm, de az ilyen videózás leginkább arra jó talán, hogy ne dilizzek be teljesen.
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak?
Én eléggé hiszek abban, hogy az emberek rájönnek most, hogy a jó új filmekért moziba kell menni. A magyarokért is. A többit nem tudom. Senki sem tudja.
Mire használod fel a felszabadult időt?
Meglepetés: filmeket nézek. Meg néha Szomszédokat. Meg írok, meg dumálok ezekről. Amilyen csatornán csak lehet. Szóval, nincs nekem olyan, hogy felszabadult idő. Illetve, nem szeretném, hogy legyen. Nem hagyom, ösztönösen sem. De már nagyon szeretnék biciklizni. Ja, és főztem a minap vörösboros marhapörköltet. Sokszor főztem már, de ez különösen jól sikerült.
Kovács Gellért Facebook-oldala ide kattintva érhető el. A képeket Tóth Hajna készítette.
A cikksorozat korábbi részei:
#16 - Máté Bori
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
