2020. 04. 21. Pozsonyi Janka

Filmesek karanténban: Mécs Mónika

Így zajlik az élet a négy fal közé szorítva

Az Akik maradtak és A feleségem története producere egy indonéziai utazás után két hét hatósági, azóta pedig önkéntes karanténban vészeli át ezt az időszakot. A home office non-stop munkát jelent neki, miután megnyitották a pályázatokat, folyamatosan gépközelben kell lennie, filmterveket búj, Enyedi Ildikó filmjének utómunkáját intézi a távolból, olvas, sorozatokat néz és mozog, hogy a teste és a lelke is rendben legyen. Sorozatunkban a mozgóképes szakma különböző szereplői mesélik el, mihez kezdenek magukkal a járvány idején.

Kapcsolódó anyagok

Filmhu podcast #30: Mécs Mónika

Léa Seydoux: Vonzott, hogy Enyedi Ildikóval dolgozhatok

Az Akik maradtak és a Foglyok a Magyar Filmdíj legjobbjai

Hogy érzed magad?

Jól vagyok. A pályázati határidők miatt rengeteg munkánk van, mivel egy ideig nem lehetett TV-s műfajokra pályázni, ezért most több mindent adunk be mi is. Van animáció-, dokumentumfilm-, kisjáték-, tévéfilm- és sorozattervünk is. Rengeteg alkotó vár arra, hogy pályázzanak a filmterveikkel, ezért nagyon sok dolgom van, nem unatkozom. Mivel nem kell utazással tölteni az időt, reggel felkelek, kipattannak a szemeim és már az ágyból nézem az emaileket. A home office non-stop folyamatos munkát jelent, amit időnként megszakít egy-egy más tipusú tevékenység. Munkatársaimmal együtt otthonról dolgozunk.

Hogy viseled a bezártságot?

Meglepően jól. Ha tetszik, ha nem, ez most egy ilyen befelefordulós időszak, ahol kicsit lecsendesedik az elme, ha éppen nem pánikol, és talán emiatt kicsit több lehetőség van arra, hogy a közvetlen mikrokörnyezetünk felé forduljunk. Nemrég jöttünk vissza külföldről, és két hétig hatósági karanténban voltunk. Amikor leszállt a gép a Liszt Ferenc repülőtéren, gyakorlatilag alig volt ott utas. Rendőrők és egészségügyi szakemberek vártak ránk, lázat mértek, kifaggattak és felvették az adatainkat. Olyan érzésem volt, mintha egy horror-scifi filmbe csöppentünk volna, aminek A vírus a címe. Valahol szürreális az, hogy az egész világ leállt és bezárkózott. Mint egy nyomasztó álom, csak mikor felébredsz, rájössz, hogy ez nem álom, hanem a valóság. Szóval jött a hatósági karantén. Ilyenkor ez a megfelelő döntés, itthon maradtunk volna egyébként is, ha nem köteleznek, akkor is. Amit egy kicsit sajnáltam, hogy nem tudtam kijárni futni ide a környékre, kénytelen voltam házon belül megoldani. Olvastam egy cikket arról, hogy amikor Vuhanban kijárási tilalom volt, egy férfi a kis lakásában lefutotta a maratont. Ez lebegett a szemem előtt, micsoda teljesítmény, nekem még így is sokkal több helyem volt. Kell a mozgás a testemnek és a lelkemnek is.

**Mécs Mónika és Enyedi Ildikó A feleségem története forgatásán**

Van olyan filmes munkád, ami a járvány miatt tolódik?

A Pataki Ági-Kovács Gábor párossal közösen producerelt a Legjobb tudomásom szerint (régi cím Garázsmenet, rendezte Lőrincz Nándor és Nagy Bálint) utómunkája pont elkészült, ott a fesztiváloztatást kezdtük volna, de mivel sorra csúsznak vagy maradnak el a fesztiválok, most azzal is hátrébb léptünk. Küldözgetjük a filmet, de nem tudni, hogy mikor és hova tud eljutni. A feleségem története utómunkája is zajlik, de jócskán belassult, mert azt is otthonról kell intézni, és vannak olyan munkálatok, amiket külföldre szerveztünk, például az ADR része és a hangkeverés Berlinben lett volna, az összes színésznek oda kellett volna utaznia. Ez most kivitelezhetetlen egy ideig. Szerencsére semmit sem kellett forgatás közben abbahagyni, időben elkészült a Feltámadás című kisfilmünk is.

Szerinted milyen hatása lesz ennek az egésznek a magyar filmre?

Még nem látni a végét, de gyakorlatilag a pályáztatásokon és az adminisztrációs munkán kivül leállt minden itthon és a világban egyaránt. A bérmunkák és a hazai forgatások is félbe szakadtak. Ez az időszak kitűnő lehetőség az írásra, fejlesztésre. Új tervek ötletek kitalálására. Például erről a mostani helyzetről egy jó doksit vagy akár egy jól megírt fikciót. Leállt minden, ahogy más területeken is. Én elsősorban azokért a munkatársakért aggódom és ez nem csak a filmesekre vonatkozik, akik egyik hónapról a másikra élnek. A Filmintézet ki is adott egy nyilatkozatot, hogy megsegítik a rászoruló filmeseket, és ez üdvözlendő. Nem tudni, hogy meddig tart ez a folyamat, lehet, hogy most megyünk bele egy még nehezebb időszakba, aminek beláthatatlan a vége. De sokan mondják, hogy már semmi sem lesz a régi. Ahogy David Lynch is fogalmazott “talán jobb lesz a világ”.

Láng Imola, Havas Ágnes, Rév Marcell, Enyedi Ildikó, Louis Garrel, Léa Seydoux, Gijs Naber és Mécs Mónika A feleségem története sajtótájékoztatóján/ Fotó: Pozsonyi Janka

Mivel töltöd az idődet?

Igazából este lecsukom a laptopot, és azt veszem észre, hogy besötétedett. Ha nem dolgozom, akkor sportolok, zenét hallgatok és olvasok (és főzök, mosok, takarítok). Összepakoltam egy adag könyvet, amit szeretnék elolvasni. Most Salman Rushdie-tól Az éjfél gyermekeit olvasom, vaskos könyv, nehéz olvasni, minden mondatban iszonyú sok információ és gondolat van bezsúfolódva, de megéri, csak az embernek át kell verekednie magát rajta. Máraitól Az igazit fogom elolvasni, utána Murakamitól A kormányzó halálát, és újra el akarom kezdeni a Száz év magányt, mert nemrég a kezembe került. Fiatalon olvastam, kiváncsi vagyok most mit “olvasok" ki belőle. Annak idején olvastam a Szerelem a kolera idejént is, és az is mélyre ment.

Forgatókönyvek nem állnak halomban?

Persze, sok minden van, azokat is olvasgatom, de muszáj szépirodalmat is.

Filmeket nézel?

Annak idején elkezdtem nézni a Csernobil című minisorozatot, mert Fliegauf Bence filmjére, a Parázsemberre készültünk, (ami ugyanezt a témát dolgozta volna fel) és azon gondolkodtunk, hogy ezután hogyan lehetne ezt a projektet újraéleszteni. Most rendesen újranéztem az egészet, de az a helyzet, hogy ez egy nagyon jó sorozat. Mindent elmond, amit mi is el akartunk mondani, úgy hogy át kell beszélni, hogyan dolgozzuk át a mi verziónkat. Kicsit irigy vagyok, hogy ilyen jól összerakták. Most éppen a svéd-dán A híd című sorozatot nézem, és mit ne mondjak, hódolatom a skandináv filmgyártás iránt csak erősödött.