A legyőzhetetlenek nagyhangú gimnazista fiatalokról szól, akik a szlovén hegyekbe raftingolni érkeznek, ám egy nappal később vert seregként sokkal csendesebben utaznak haza és örülnek annak, hogy egyáltalán élnek.
Madarásznak (olvasd el korábbi interjúnkat is a rendezővel), aki közel érzi magához a műfaji filmek világát, hiszen készített már szuperhősös (Offbeat), világvégés (Superdigital) és időutazós (Előbb-utóbb) kisfilmet, sőt egy országimázs mozit is most nagyon fiatal színészeket kellett keresnie. A négy fiatal színész közül egyet, Sztarenki Dórát már ismerhetjük az HBO Terápia című sorozatából. "Akkor még nem került adásba a sorozat, de a lelkes beszámolók miatt behívtuk a castingra Dórát - aztán csak néztük, leesett állal." - mondja a rendező. A csapat másik három tagját hosszas szereplőválogatással választották ki. Az alkotók körbenéztek az összes színi tanodában, stúdióban és drámatagozaton, majd több, mint 120 jelentkezőt vettek fel videóra és közülük választották ki a három gimnazistát játszó színészt. A két további, kicsit idősebb karaktert pedig Mátyássy Bence és Szabó Simon alakítja.
A rendező a monitor előtt
A stáb nagy része összeszokott csapatként dolgozott együtt, Marosi Gábor operatőrrel már többször dolgozott együtt a rendező, akárcsak Dyga Zsomborral, akit rendezőként ismerhettünk meg (Tesó, Kész cirkusz, Köntörfalak, Utolér, Couch Surf). A forgatókönyvet Madarász Hegedűs Bálinttal együtt jegyzi, akinek segítségével teljesen átdolgozták az első forgatókönyvet, a film vágója Lemhényi Réka, producerei pedig Lajos Tamás és Mink Tamás.
Werkfotó (Nézz még több képet a filmből!)
Filmhu: Mi inspirált pont ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Madarász Isti: Évekkel korábban részt vettem egy hasonló raftingtúrán, ahol lenyűgözött az ottani környezet, a víz ereje, a csónakok, a ruhák, a felszerelés vizuális összhatása, az emberekben meglóduló adrenalin. Tudtam, hogy ebben a közegben egy egészen egyszerű történet is megsokszorozódott hatással működne. Amikor körvonalazódni kezdett bennem a történet, újra elmentem raftingozni ugyanoda, de akkor már konkrétan anyaggyűjtési szándékkal, motívumokra, akár konkrét mondat-töredékekre vadásztam.
Szabó Simon kémlel
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
M.I.: Minden napot élveztem, nekem ez volt az első komolyabb filmes munkám rendezőként. Minden nap új tapasztalatokat, győzelmeket és tanúságokat hozott - nem is kívánhattam volna ennél jobb filmes iskolát magamnak. Azt hiszem, azok a bonyolult koreográfiájú snittek okozták a legnagyobb elégedettséget, amikor sikerült összehangolnunk a kamera mozgását a vízen sodródó csónakkal és ebbe spontánnak tűnő módon beleilleszteni a színész játékát. Amikor egy-egy ilyen felvétel sikerült, akkor utána percekig a föld felett jártam, hogy aztán a következő felvétel bakijai újra lerántsanak.
Nézd meg a film előzetesét!
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
M.I.: A folyó vízszintjének szeszélyes és megdöbbentően gyors változásai. Amikor egyszer egy fontos evezősversenyt akartunk felvenni, hirtelen alig volt víz a folyóban, a csónakok állandóan megfeneklettek, úgyhogy nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. Aztán amikor egy domboldalon szerettünk volna dolgozni, egyik napról a másikra megjelent a közepén egy korábban még nem létező patak, ami a hegyről lezúduló vizet vezette el. Nem volt egyszerű ott az élet.
Werkfotó (Nézz még több képet a filmből!)
Filmhu: Kiknek szánod A legyőzhetetleneket?
M.I.: Mindenkinek. A tömegeknek, a filmszerető embereknek, kicsiknek és nagyoknak.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
M.I.: Simon karaktere piszkálja öccsét, Tomit, hogy mi tetszik neki Gabiban, aki annyira más, aki egy városi lány, azt mondja, "hát én nem tudom, mit eszel ezen a fogpiszkálón....". Ezt Simon találta ki, én meg odavoltam ezért a kedvesen előadott sértésért. Sőt, még Sztarenki Dórinak is tetszett, nem bántódott meg rajta.
Sztarenki Dóra és Madarász Isti
Filmhu: Mi fog meg a tévéfilm műfajában?
{extrainfo} M.I.: Hogy elérhető, hogy nem igényel akkora büdzsét, szervezést, haderőt mint egy mozifilm, viszont ugyanolyan erős és hatásos történeteket lehet vele elmesélni - ráadásul a mai mozis látogatottságot nagyságrendekkel meghaladó nézőszámot lehet elérni. Nagyszerű dolog az MTVA-tól, hogy minden évben kiírja a tévéfilmes pályázatot. Nagy lehetőség ez mindenkinek, rendezőknek, színészeknek, a stáb tagjainak - készülnek jó filmek és a legnagyobb nyertes természetesen a néző, aki egyre több magyar filmet láthat a TV-ben.
Filmhu: A legyőzhetetlenek ifjúsági film. Neked melyik fiataloknak szóló film volt a kedvenced gyerek-, vagy kamaszkorodban?
M.I.: Sok ilyen volt, a Kincsvadászok, a BMX banditák, az E.T. Magyarok közül pedig a Pál utcai fiúk és a Kismaszat és a gézengúzok.
Werkfotó (Nézz még több képet a filmből!)
Filmhu: Az ifjúsági film ma nem igazán divatos műfaj itthon. Szerinted miért van ez? Te miért fogtál bele?
M.I.: Ma semmilyen tisztán műfaji film nem divatos itthon a vígjátékon kívül. De az új, a Filmalap által támogatott mozik és a készülő tévéfilmek is éppen ezen a hiányosságon fognak változtatni - remélem. A néző szereti a zsánerfilmeket, igényli is őket, az ifjúsági film csak egy a rengeteg izgalmas és itthon fájóan kiaknázatlan filmműfajok közül, amikből a jövőben remélem, egyre több készül majd - én legalább is ezen leszek.
A rendező jelenetet néz
Filmhu: A filmben rafting túrára indulnak a szereplők. Mi az az extrém sport, amit kipróbálnál? Vagy esetleg űzöl valamilyen veszélyesebb sportot?
M.I.: Nem vagyok egy extrémsportos csávó, régen síeltem, és néhányszor gördeszkáztam. De imádok sziklákról vagy egyéb magas helyekről vízbe ugrálni, erre minden nyaraláson igyekszem lehetőséget találni - a filmben is van egy ilyen jelenet. A színészek imádták. Bár először meg voltak ijedve, aztán az első ugrások után könyörögtek, hogy még egyszer leugorhassanak a szikla tetejéről. Elképesztően nagy élmény volt!
Werkfotó (Nézz még több képet a filmből!)
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, mi lenne álmaid filmje?
M.I.: Rejtő Jenő Csontbrigád című könyvét szeretném majd megfilmesíteni. Ez egy Rejtőtől szokatlanul komor, sötét hangvételű dráma, de egyben felemelő is, és meggyőződésem, hogy ez lehetne a magyar Remény rabjai. Illetve nagyon szeretnék sci-fit rendezni, nem feltétlenül űrben játszódót, de egy komoly, látványos, hihetetlen történetet nagyon megcsinálnék. Csak meg kell találni a megfelelő forgatókönyvet. Ha az elég jó, szerintem a pénz is megjön majd hozzá.
