Filmhu: A film története -- a családi dráma -- pusztán fikció, vagy hallott róla valahol?
Sopsits Árpád: Ez egy fikció, az ember kitalál történeteket. Persze hallottam ilyen történeteket, de nem ezt.
Filmhu: Miért döntött az osztott képmező mellett?
S.Á.: Egyrészt akartunk egy ilyen lebegést adni az időnek azáltal, hogy osztott a képmező, és azáltal is, hogy az egyik vágva van, snittelve, mint egy játékfilm, a másik pedig egyben van felvéve, mint egy dokumentumfilm. Ez egy kísérleti alkotás, kíváncsiak voltunk, hogy eléri-e ezt a lebegő hatást.
Filmhu: Ön szerint elérte?
S.Á.: Igen. Én úgy gondolom, ettől egészen másfajta dimenziója lett a filmnek
Filmhu: Mit tart a film erősségének?
S.Á.: Nem tudom, ezt másoknak kell megítélni. Ennek a filmnek van egy titka, ami nagy nehezen kiderül. Két embernek a furcsa kapcsolatáról szól, és szerintem egy kisfilmnél nem kell, hogy többről szóljon a dolog, mint hogy ha egy anya és lánya viszony valamennyire feltárul a filmben. Nem hiszem hogy sokat kellene markolni, és ha sikerül ezt egy ilyen lebegő állapotba hozni, az jó, de ezt nem nekem kell megítélni.
Vissza a múltba, fel a teraszra
Filmhu: A Hangya című nagyjátékfilmje hogy áll?
S.Á.: Leforgattam, de még nem készült el. Még egy ideig kell vágni, pár hónap múlva kész lesz, gondolom.
Filmhu: Következő tervek?
S.Á.: Azokról nem szívesen beszélek. Vannak terveim, de a megvalósítási stádiumtól nagyon messze van mindegyik.
