Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Kétféleképpen. Egyfelől az én életemben (1961-ben születtem) nem volt még hasonló, az egész világot érintő, globális jelenség. Történelmi időnek élem meg. Szüleim, ha gyerekfejjel is, megtapasztalták a második világháborút, ami mint világjelenség megközelítette a mostanit (nem a pusztítására gondolok; a járvány, reméljük, távolról sem közelíti meg az akkori áldozatok számát). Lokális szinten hasonlót jelentett számukra 1956 – számomra, szerencsés módon békésebb körülmények között, 1989, amikor szintén úgy éreztem, történelmi változás tanúja vagyok. A mostani egyikhez sem hasonlítható a maga konkrétságában, a léptéke, a jelentősége és – talán – a hatása azonban a nagy történelmi eseményekhez, változásokhoz köthető. Vagy nem…
A hatása ugyanis kérdéses, akár negatív, akár pozitív értelemben. Az előbbi még kiszámíthatatlan, az utóbbi azonban már most felveti a kérdést, vajon működhet-e tovább a világ úgy, ahogy eddig. Lehet-e a járványnak olyan következménye, amelyet már nem a vírus okoz, hanem az ember, aki tanult a figyelmeztető jelből. Mivel a kérdés globális, globális választ kéne találni rá, ami enyhén szólva is bonyolult. Mindenesetre jó volna, ha nem maszkban, háborús körülményeket idéző védőfelszerelésben kéne leélni az életünket!
Másfelől, a munkám tekintetében kevésbé érint a járvány, főleg azokhoz képest, akik elveszítették az állásukat vagy kényszerszabadságra küldték őket. Az írásban-olvasásban egyáltalán nem érint, a tanításban igen, de azért az, ha más formában is, folytatható.
Az ELTE BTK Filmtudományi Tanszékének docenseként online tartasz órákat?
Igen, méghozzá kétféle formában, egyrészt valóban online, az órák eredeti időpontjában, valamelyik kommunikációs platformon, másrészt virtuálisan, vagyis az előadásaim rögzítésével. Természetesen egyik sem pótolja a személyes jelenlétet, de ez a forma a felsőoktatásban még a lehető legműködőképesebb. Az egyébként is ppt-vel illusztrált előadásaimat „hangosítom” – felvétel közben néha azon veszem észre magam, hogy gesztikulálok a laptopom előtt… A szemináriumokra pedig a hallgatók töltik fel előadásaikat, hangban, képben vagy a kettő kombinációjában, rendkívül kreatívan és színvonalasan. Különös módon a jelenlét ezen a módon még aktívabb – a hozzászólások azonban ritkábbak. Ezen a téren valóban nehezebb áttörni a virtualitás falait, amit tökéletesen megértek.
Gelencsér Gábor az Egy erkölcsös éjszaka DVD-bemutatóján 2015-ben (fotó: Major László)
Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot?
Naponta egyszer biztosan, mivel gondoskodnom kell a közelemben lakó Édesanyámról. S ez tölt el igazán aggodalommal, miatta teszek meg mindenféle óvintézkedést, hiszen ő veszélyeztetett korban van. A bezártságot pedig kifejezetten jól bírom. Elvonulós típus vagyok; ha tehetem, vidéken dolgozom egyedül. Hát, ez most megadatik, de ilyen áron nem kellett volna…
Van olyan munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Nem gondolom magam nagyon izgő-mozgó embernek, de most meglepett, mennyi mindent kellett kihúznom a naptárból: egy-egy külföldi tanítást és előadást, zsűrizéseket, filmklubokat. Amikor még a járvány elején egy májusi programomat mondták le, akkor megrendültem egy pillanatra. Most pedig meg már augusztusnál, szeptembernél tartunk.
Jól sejtjük, hogy most több időd van cikkek, publikációk, könyvek írására?
Én is így képzeltem. Amikor még nem tűnt ennyire veszélyesnek a helyzet, arra gondoltam, néhány hét karantén jól jönne, utolérném magam. Isten nem ver bottal… Azóta komoly lelkiismeret-furdalást okoz ez a meggondolatlanság. Ráadásul nincs több időm, sőt. A távoktatás sokkal több energiát és időt emészt fel. De azért próbálok lépést tartani a feladataimmal. Épp most fejeztem be a nem rég elhunyt Tóth János operatőrről szóló monográfiámat. A Huszárik-könyvhöz hasonló kiadványban fog megjelenni, amelyben az alkotó szövegei is helyet kapnak. Utóbbi különösen érdekes lesz, hiszen számos publikálatlan írás maradt a hagyatékban.
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Az biztos, hogy már most rengeteg „karanténfilm” készül; mondhatni, új műfaj van születőben. A vírus gyors elterjedése a globális világ következménye – rendkívül izgalmas szellemi-művészi kihívás az erre adott, hasonlóan globális válasz. A karanténfilm „műfaja” bizonyára számos elemet rögzít – ezért válhat műfajjá –, miközben tág teret biztosít az egyéni megnyilvánulásoknak. A maszk egyforma, de mögötte az ember azért még különböző.
A forgalmazás terén is változásokat hoz az új helyzet, illetve a már eddig is elterjedő online filmnézési szokásokat erősíti. Ezen a téren azonban én régi vágású mozista vagyok, még letöltött filmet sem szívesen nézek monitoron – telefonról nem is beszélve. Remélem, mielőbb visszatérhetünk a moziba. Ne feledjük, a film születésnapja nem véletlenül kötődik a Lumière testvérek nevéhez: ők tartottak először egyszerre több nézőnek vetítést. A „kukucskálós” vetítés még nem mozi, az otthoni filmnézés már nem az. Reméljük, ami közte van, megmarad
Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?
Sajnos vagy hála Istennek nincs ilyen problémám: ugyanazt nézem, olvasom, ugyanazzal kötöm le magam, amivel a vírusmentes időkben. De azért jobb volt ez az ugyanaz a régi körülmények közt. Karanténtalanul.
A cikksorozat korábbi részei:
#30 - Czakó Judit
#29 - Balázs István Balázs
#28 - Vincze Teréz
#27 - Ferenczy Gábor
#26 - Szalai Károly
#25 - Bognár Péter
#24 - Tóth Barnabás
#23 - Lakos Nóra
#22 - Ujj Mészáros Károly
#21 - Mécs Mónika
#20 - Zurbó Dorottya
#19 - Szász Attila
#18 - Dombrovszky Linda
#17 - Kovács Gellért
#16 - Máté Bori
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
