Hát, mint mindenkinek nekem is újra kellett terveznem pár dolgot, visszavenni az igényeimből, de mint ahogy a ház tetejéről zuhanó ember mondja a második emeletnél, eddig nincs nagy baj... :)
Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot? Fertőtleníted a kilincset, miután hazatértél?
Sok emberrel tartom a kapcsolatot online, de nagyon kevés azoknak a száma, akikkel offline is találkozni szoktam, és azt is csak ritkán. Minden hétvégen elmegyünk kicsit kirándulni a budai hegyekbe a feleségemmel és a gyerekekkel. Ilyenkor néha megbeszéljük a barátainkkal, hogy találkozunk az erdő szélén egy parkolóban, és együtt kirándulunk, így nem kell sem egymás lakásába, sem nyilvános helyre menni, és mégis együtt tudunk lenni, úgy, hogy közben távolságot tartunk. Valamint van Horányban a Duna parton egy pici hétvégi házunk, ahova ki tudunk ugrani friss levegőt szívni. Ez egyik barátomtól kaptam egy csini maszkot és azt, valamint gumikesztyűt használok bevásárláshoz. Igyekszem óvatos lenni, de nem parázom túl.
Szalai Károly a Testről és lélekről Arany Medvéjével
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Enyedi Ildikó gyönyörű filmjének, A feleségem történetének a finishében voltunk, amikor kitört a járvány (karanténinterjúnk a rendezővel itt olvasható). Most online, távvágásban igyekszünk elvégezni az utolsó simításokat, de mivel leállt a teljes nemzetközi filmes utómunka részleg is, így a picture lock, a vágás lezárása is tolódik. De ez szerencse is tulajdonképpen, hiszen az sosem árt egy filmnek, ha van rá módja az alkotóknak, hogy a vágás végső lezárása elött tudnak egy kicsit pihenni, mással is foglalkozni, mert ez hozhat esteleg egy-két új ötletet, amit így be tudnak még építeni a filmbe.
Révész Bálint előző dokumentumfilmjét a Nagyi projektet én vágtam, és Bálintnak most van egy új filmterve, ami az indonéz esőerdők pusztítása kapcsán azt vizsgálgatja, hogy az archaikus kultúrák, és a mi posztmodern, nyugati, fogyasztói kultúránk találkozásakor lehet-e valami egyensúlyt találni, és tudunk-e mi földlakók tanulni a hibáinkból. Ennek a filmnek a forgatása kb. a harmadánál tart, és bár összevágtunk már belőle egy erős 20 percet, de a nagyja még hátra van, a további forgatás pedig most eltolódott bizonytalan időre.
Hasonló módon tolódik Zurbó Dóri és Arun Bhattarai új doksifilmje is, ami előkészítés fázisában van, és amit szintén nagyon várok, mert ez is egy nagyon izgi projekt lesz (karanténinterjúnk Zurbó Dorottyával itt olvasható). Bhutánban nem GDP-ben, hanem GNH-ban, nemzeti összboldogság szintben mérik a társadalom sikerességét, és hát a fő topik, ami mindez mögött van, a boldogság keresése, ami az egyik legmélyebb emberi drive. Ezt kutatja ez a film a mesebeli bhuáni környezetben, ahol Dóri és Arun előző filmje, A monostor gyermekei is játszódott, amit szintén én vágtam.
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Szerintem minden válság magában hordoz lehetőségeket, rákényszerít, hogy újragondoljunk dolgokat, azáltal, hogy megtöri a megszokásokat, és felrázza az értékrendünket. Ráadásul a válságok általában egy nem jól kezelt, elhanyagolt problémából szoktak kinőni. Most mindenki újratervez, átgondol. Ennek lehetnek pozitív hatásai is. Ugyanakkor tartok tőle, hogy a járványnak még lesznek későbbi utórengései, és például egy meggyengült gazdaságban a kulturális szektor lehet, hogy további hátrányba kerül. Ha ég a budi, és benne ül a nagyi, akkor nem az élet nagy dolgain és szépségén szoktunk gondolkodni... :)
Szalai Károly a Nagyi projekt vágásáról mesél a Budapest Metropolitan Egyetemen
Mire használod fel a felszabadult időt?
Hát az igazság az, hogy nem nagyon szabadult fel időm, sőt... Mint mondtam vágóként is dolgozok, ha lassítva is, és heti 3-4 napon tanítok online, valamint 19 szakdolgozatnak vagyok a konzulense, ami elég sok időmet leköti. Ráadásul, mivel van két kiskamasz gyerekem, az otthontanulás örömei ebből az irányból is elértek. Hirtelen kellett venni, otthonra egy nyomtatót, szkennert, még egy laptopot és még kémiai kisérleteket is folytatunk néha a konyhában. Két online tanfolyamba is belekezdtem, hogy képezzem magam, és ha marad rá időm, energiám edzek a fiammal, vagy meditálok.
Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?
Esténként szoktunk házimozizni. Nagy élmény, amikor a kiskamasz gyerekeddel közösen tudsz olyan filmeket nézni, amikről utána hosszansan lehet beszélgetni vacsora közben. Szóval több olyan filmet, sorozatot is megnéztünk amit ők kértek, ilyen volt a Légió és Westworld, de a lányom kérésére most újranéztem pl. a Három óriásplakát Ebbing határában-t, ami másodszorra is nagyon tetszett! Egyszerre általában 2-3 könyvet is olvasok, és éppen azzal megyek tovább, amire jobban rá tudok hangolódni. Most éppen az Ez mind én voltam egykor című Füst Milán és az Aminek álmodom című David Lynch könyveket olvasom, ha van egy kis időm, de ez sajnos sokkal ritkábban szokott előfordulni, mint szeretném.
A cikksorozat korábbi részei:
#25 - Bognár Péter
#24 - Tóth Barnabás
#23 - Lakos Nóra
#22 - Ujj Mészáros Károly
#21 - Mécs Mónika
#20 - Zurbó Dorottya
#19 - Szász Attila
#18 - Dombrovszky Linda
#17 - Kovács Gellért
#16 - Máté Bori
#15 - Kárpáti György Mór
#14 - Enyedi Ildikó
#13 - Bergendy Péter
#12 - Osváth Gábor
#11 - Gera Marina
#10 - Fillenz Ádám
#9 - Jakab Juli
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor