2020. 04. 28. Pozsonyi Janka

Filmesek karanténban: Vincze Teréz

Így zajlik az élet a négy fal közé szorítva

Ő is azok közé tartozik, akiknek nem sokat változtatott az életén az elmúlt két hónapnyi bezártság: egyetemi oktatóként, íróként és kutatóként megszokta, hogy sok időt tölt a négy fal között, az idejét főleg az írás, a tanítás és az ázsiai filmek fogyasztása közt osztja fel. Filmfesztiválok és egy új kötet bemutatójának elmaradását sajnálja, és nagyon várja, hogy végre újra sötétben, nagyvásznon folytathassa a mozizást. Sorozatunkban a mozgóképes szakma különböző szereplői mesélik el, mihez kezdenek magukkal a járvány idején.

Kapcsolódó anyagok

Olyan súlyos a magyar valóság, hogy a csoda sem segít rajta

Úgy mentünk a Puskinba mozizni, hogy nem hagytuk el a lakást

Elmarad a filmfesztivál Karlovy Varyban

Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?

A programozó ismerőseim körében futott körbe a social medián a vicc, aminek a lényege kb: „a pillanat amikor rájössz, hogy az életformádat mások karanténnak hívják”. Nekem is volt kicsit ilyen érzésem, hogy a legtöbbek életéhez képest, nekem nem hoz akkora változást ez az egész. Ugyanis filmtudománnyal foglalkozván a hétköznapjaim két fő összetevője a kutatás (filmes tanulmányok, cikkek, kritikák írása) és az egyetemi oktatás. Az első összetevő alapvetően magányos, négy fal közé zárt tevékenységeket jelent, ma már gyakran a filmkritika íráshoz sem kell kimozdulni mondjuk sajtóvetítésre, mert online screenert biztosít a forgalmazó megjelenés előtt (lehet, hogy a friss blockbusterekkel más a helyzet, de olyanokról én nem szoktam írni), a könyvek, tanulmányok és szinte minden egyéb forrás, amire szükség van, szintén javarészt elérhető online.

Természetesen a másik nagy összetevő, az egyetemi oktatás teljesen a feje tetejére állt most, és ez a legnagyobb változás. Az előadások és szemináriumok online oktatása, koordinálása a kissé alaktalanná vált időfolyamban, amit a személyes találkozások, az „élet” normális ritmusa most nem formál valódi „munkanapokká”, néha elég megterhelő – nagyon másképpen, mint normál esetben szokott. Szóval azt gondolom, hogy a filmes/bölcsészeti oktatás egy rövid ideig, átmenetileg lélegeztető gépen tartható így (bocs, a hasonlatért), de én személy szerint nagyon kétségbe leszek esve, ha ezt netán ősszel is így kell folytatni…

Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot? Fertőtleníted a kilincset, miután hazatértél?

Alapvetően a social distancing poszterlánya lehetnék, mert mint mondtam, eleve nem áll tőlem távol az otthon, számítógép és TV-képernyő előtt gubbasztás, úgyhogy most minden különösebb erőfeszítés nélkül fejlesztettem ezt még tovább. Szóval, csak akkor megyek ki, ha elfogy a kaja, és ha ügyesen csinálom, ez akár egy hétig is eltart. Ami vírusügyi viselkedésemet irányítja, az nem a vírustól való félelem, hanem a magyar egészségügy állapotától való félelem. Vagyis, hogy tényleg egyetlen biztonságos választás van: távol tartani magunkat és egymást a leghalványabb esélyétől is annak, hogy egészségügyi ellátásra szoruljunk a vírus kapcsán, ennek pedig a legbiztosabb módja, ha mindenki szépen otthon marad. Amikor vásárolni megyek, húzok maszkot és a kézmosás hatékonyságában is mélyen hiszek, szóval alapvetően nem rettegek a vírustól. Inkább a szüleim miatt aggódom, de szerencsére tökéletesen egyetértünk abban, hogy az otthonmaradás a legbiztosabb megoldás, és ez nekik egy kertes házban még, a körülményekhez képest, elviselhetőbb is.

A 2019-es Koreai Filmfesztiválon

Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?

Mivel az én filmes munkáim többnyire írásművek, ezek nem igazán tolódtak el, ezek folytatódnak, sőt, remélem, hogy a könyvnek, amin jelenleg dolgozom, kifejezetten jót fog tenni a helyzet és sikerül befejeznem. Ugyanakkor persze a könyveknek van „társasági életük” is, például könyvbemutató formájában, ami most elmarad. Épp a karantén elején jelent meg Stőhr Lóránt szerkesztésében a Gondolat kiadónál A kortárs tajvani film című tanulmánykötet, amibe én is írtam. Nagyon szuper lett volna a könyvet és tajvani filmet könyvbemutatóval, vetítéssel közösen ünnepelni – ennek az elmaradása nagyon szomorú.

Idén első alkalommal a budapesti Koreai Filmfesztivál – aminek a munkálataiban mindig részt veszek – májusi időpontra és a Corvin Moziba költözött volna, és elképesztően szuper vendégek mondtak igent a részvételre előzetesen – de ez is a vírus áldozata lesz.

A legnagyobb veszteséget és szomorúságot mindenképpen az elmaradó fesztiválok jelentik nekem. A napokban kezdődne az udinei Far East Film Festival, amire minden évben elutazom, hogy feltöltekezzek őrült ázsiai populáris filmekből… A minap kaptam egy kínai filmre szakosodott kollégától egy linket, amin nagyon korai kínai filmek érhetőek el angol felirattal – azt hiszem, ennek a nézésével próbálok majd valamit pótolni az udinei élményekből (ha esetleg valaki velem tartana, itt a link: https://www.youtube.com/channel/UC-Xdirs4_JYpeyWi46h8kdA ).

Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?

Éppen az elmúlt évtizedben a magyar film már túl van egy, a vírushelyzettel felérő, vagy talán még annál is nagyobb válságkorszakon… Ami itt most sajátosan új – amihez viszont egyáltalán nem értek – az az itt forgó külföldi produkciók leállása és ennek az infrastruktúrára, a filmszakmában dolgozó emberek nagy tömegeire gyakorolt hatása… Ezzel persze nem azt mondom, hogy a magyar filmesek már úgyis hozzá vannak szokva a permanens világvégéhez, úgyhogy nekik könnyű… Borzasztó látni, hogy valaki évekig vérrel, verejtékkel dolgozott a filmjén, aminek az élete (fesztiválkarrierje, bemutatója, közönségtalálkozói) pont a vírusválság beindulásával egyidőben kezdődött volna… közben a fesztiválok elmaradnak, a mozik bezártak.

Most nehezen jut eszembe bármi, amit pozitív hozadékként tudok elképzelni a kreatív oldalon… A mozik kreatív ötletei, hogyan tartsák életben a mozizást távmozival az online térben, persze fontos, és remélhetőleg most sokan szoknak rá arra is, hogy használják a mozik VOD szolgáltatásait (Cirko, Mozinet, magyarhangya), melyek békeidőben is (pun intended: https://vimeo.com/ondemand/bekeidofilm) hasznos kiegészítői lehetnek a kurrens minőségi filmek fogyasztásának… de mindez nem változtat azon, hogy leginkább a moziba szeretnénk végre megint menni filmeket nézni, nagy vásznon, a sötétben. MOST.

Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?

Valójában nem érzem, hogy felszabadult volna időm, hiszen lényegében minden munkám folytatódik, sőt, az egyetemi oktatás ebben a „távolléti” formában még több időt és energiát követel, mintha élőben zajlana. Egyébként pedig minden, és bármikor felszabaduló időmet (ázsiai) filmek és sorozatok nézésével töltöm. Sohasem fogok kifogyni a filmekből, ha hónapokig tart a karantén, akkor se… de inkább legyen vége minél hamarabb.