2020. 05. 18. Pozsonyi Janka

Filmesek karantén után: Nemes-Jeles Veronika

Így zajlik az élet a bezártság után

A Rossz versek, a VAN, a Balaton Method és a Békeidő gyártásvezetője, és a Jupiter holdja felvételvezetője éppen Mundruczó Kornél új színházi projektén dolgozott, amikor megállt a világ. Az ő munkája viszont nem szűnt meg, egyszerre több film előkészületén is tudott otthonról dolgozni, több ideje jutott az önkénteskedésre, de próbált nyelvet tanulni, pitát sütni és más új dolgokat kipróbálni. A karantén időszak hivatalosan véget ért, de a forgatásokon továbbra is nagyon elővigyázatosan dolgoznak, erről is első kézből mesélt nekünk. Sorozatunkban a mozgóképes szakma különböző szereplői mesélik el, mihez kezdtek magukkal a járvány idején és hogyan rendeződnek vissza a hétköznapokba.

Kapcsolódó anyagok

Látsz? Én látlak! #2: Reisz Gábor

Shia LaBeouffel és a Halálos iramban egyik szereplőjével forgat Mundruczó Kornél

Hogyan érintette az életedet és a munkádat az elmúlt időszak?

A veszélyhelyzet kihirdetése előtti napon voltam legutóbb olyan forgatáson (egy Martonvásár fele száguldó vonat mozdonyfülkéjében), ahol még legálisan meg lehetett ölelni egymást a wrap után. Mundruczó Kornéllal forgattunk új előadása részeként egy kisfilmet, ekkor éreztem először, hogy drasztikusan változik a világ és benne a mi szakmánk is: a járókelők ugyan még megbámultak érte minket, de már többen maszkot viseltünk, főleg Kornél hatására, aki sokat repült akkoriban és így hamarabb tapasztalta az óvintézkedéseket világszerte. Utólag azt nem pontosan értem, hogy a Nyugati pályaudvar peronján a friss levegőt miért próbáltam meg fertőtleníteni a stáb körül egy spray-vel. Már az utómunka finisében jártunk, amikor a svájci bemutatót elhalasztották.

Amikor nem sokkal utána Budapest gyakorlatilag leállt, én is először bepánikoltam, hogy melyik méltán elfeledett diplomámat vegyem elő és főleg minek. Éreztem egy pár hetes kétségbeesést a szakmánkban, de utána szerencsére legalább a kisebb-nagyobb reklámfilmek beindultak, munkát adva ezzel a szektorban dolgozóknak, még ha megváltozott körülmények között is. Teljesen furcsa módon számomra egyébként egy szakmai mérföldkő is kapcsolódni fog ehhez az időszakhoz: az első általam producelt reklámfilm most készült el május elején.

**Szimler Bálint, Nemes-Jeles Veronika és Rév Marcell a Balaton Method forgatásán**

Továbbra is tartod az elzárkózást más emberektől? Vagy már jársz ki rendszeresen az utcára, emberek közé és találkozol barátokkal, családtagokkal?

Az egyik húgom Olaszországban él, így az ő példája alapján hamarabb és szigorúbban változtattam, mint az itthon elvárt volt. Az elmúlt két hónapban három napot voltam a lakásomon kívül (bebizonyosodott, hogy ha muszáj, a forgatások szervezhetők home office-ban is) és nem találkozom sem családtagokkal, sem barátokkal (kivéve azokat, akik idejönnek a teraszom alá és hajlandóak kiabálva beszélgetni), szóval elég szigorúan tartom. Mindent online rendelek érintésmentes átadással és pár napig hozzá sem nyúlok, majd fertőtlenítem. Igazából annak ellenére, hogy most enyhülni látszik a vírusveszély, ezeket a szokásokat megtartom.

Mi az, ami a legjobban hiányzott a normál hétköznapokból? Mi az, amit rögtön csinálni akarsz majd, ha az élet visszatér a megszokott keretek közé?

Nem hiszem, hogy az életnek teljesen a megszokott keretek közé vissza kellene térnie, nagyon sok mindent tanultunk ebben az időszakban, amit be lehet építeni a jövő mindennapjaiba. Szerintem annak, aki korábban a munkája, vagy az életvitele miatt egyébként kevés időt töltött saját magával, néhány hónap még rövid idő ahhoz, hogy kínzó hiány lépjen fel a “régi életre”, én is így vagyok most ezzel, persze lassan szívesen kiállnék teljesen céltalanul törzshelyünk, a Központ elé egy olyan pohárral a kezemben, ami nem csak kívülről van lefújva alkohollal.

Munkában nekem kifejezetten beváltak, sőt, olykor hatékonyabbnak tűnnek az online platformon zajló konferenciabeszélgetések, de családi és baráti viszonylatban egyre jobban hiányzik a személyes kommunikáció. A karantén elején a legjobb barátaimmal megalapítottuk a saját kis operatív törzsünket és bármi történjék, minden nap beszámolunk egymásnak telefonon a legfontosabb híreinkről. Jelenleg az elég nagy családdal, unokatesókkal való “koccintások” úgy zajlanak, hogy a Zoom pánikban váltogatja az előnézeti képeket, mert mindenki egyszerre beszél és az applikáció nem tudja követni, kit mutasson. Nem volt ránk felkészülve.

**Reisz Gáborral a Rossz versek utolsó forgatási napján**

Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott? Látod már, mi lesz a következő, mire véget ér a bezártság?

Igen, egy nagyon izgalmasnak ígérkező akciófilm előkészítési fázisában, a budapesti helyszínkeresésnél és a magyar részlegvezetők felkérésénél tartottunk, amikor bebizonyosodott, hogy a stáb ázsiai fele biztosan nem repülhet ide. Azért is sajnálom nagyon, hogy ez félbeszakadt, mert a Pioneer gyártó céggel való első közös munkám lett volna, ők sok remek szervíz produkciót hoznak Magyarországra. Remélem, hogy ha megváltozott feltételekkel is, de visszaállnak a nagyobb forgatások is, addig is ajándéknak kezelem az időt, ami alatt most kisebb projektekkel tudok foglalkozni, illetve szurkolok, hogy idén el tudjuk kezdeni egy általam rég várt magyar nagyjátékfilmnek az előkészítését is.

Kipróbáltál most valami újat, amit eddig még soha nem próbáltál?

Nagyon sok megbeszélésen voltam bugyiban, kipróbáltam a meditációt, sütöttem pitát és csináltam kézfertőtlenítő-arcmaszk-gumikesztyű költségvetést Excelben, csak ajánlani tudom mindenkinek ezeket. És kipróbáltam, milyen taxizás nélkül élni.

Tálas Zsófia (vágó), Mező Dorka (mikrofonos), Székely Tamás (hangmester), Nemes-Jeles Veronika (gyártásvezető), Bálint Dániel (operatőr), Berkes Juli (producer), Becsey Kristóf (operatőr) és Reisz Gábor (rendező) a Rossz versek legjobb filmnek járó Filmdíjával

A karanténba nagy tervekkel mentek neki az emberek. (Nyelvtanulás, testedzés, tanfolyam stb.) Neked volt ilyen? És elég kitartó voltál?

Nekem egyértelműen az önkénteskedésre fordított idő növelése volt a fő fogadalmam a karantén elején, már csak azért is, mert a civil összefogásra ebben az időszakban nagyobb szükség volt. Kezdetektől tagja vagyok az Adománytaxi csapatának, havonta szállítunk Budapesten összegyűjtött adományokat a legleszakadtabb kistérségekbe, most pedig több időt tudtam szentelni az aktuális feladatoknak, így az adó 1%-os kampányunknak és tudtam adományozókat toborozni a Maszkot a frontra!kezdeményezésünkhöz is. Emellett volt időm összedolgozni a Keleti Csoport tagjaival is, akik elképesztő energiával segítik a nehéz helyzetbe került családok életét.

És letöltöttem a bezártság első napján a Duolingo applikációt, minden nap használom, mert óránként terrorizál, hogy gyakoroljam az idegennyelv-tudásomat. Illetve színkód szerint rendeztem a könyveimet, aminek semmi értelme nincs, de jól néz ki és most végre semmit nem lehet megtalálni.

Ja és azt hittem, hogy öt év után most ráveszem magam, hogy kicsomagoljam és felrakjam a falra a VAN plakátot, de úgy látszik, ehhez hosszabb kijárási korlátozás kellett volna.

Szerinted milyen hatással lesz a filmekre és a filmesek gondolkodására ez az időszak?

A bezártságban felszabaduló kreatív energiák hatására születtek szuper magyar alkotások, nekem ezek a legkedvesebbek: Benedek Ágota forgatókönyvíró karanténblogja, Bucsi Réka karantén-animációja és Enyedi Ildikó-Rév Marcell kisfilmje. Fantasztikus a VisionTeam filmes rental house távoktatást segítő adománygyűjtő projektje is.

Hosszútávon szerintem ha az “új valóság” olyan lesz, amilyennek most jósolják (kevesebbet, vagy félve utazunk, ösztönös távolságot tartunk az emberektől, eltakart arccal élünk stb.), akkor ez lehet elidegenítő hatással az alkotókra, egészen más hangulatú filmek születhetnek, illetve hosszú időre fiókba kerülhetnek olyan forgatókönyvek, amiket egy járványveszélytől tartó világban nem lehet leforgatni. Szerintem azok az élmények sem múlnak majd el nyomtalanul, amiket most szereznek azok a rendezők, akik a kényszerpihenő alatt más munkakörökben kezdtek el dolgozni.

Merab Ninidzével a Jupiter holdja forgatásán (Veronika feltűnt egy esküvői jelenetben, ez a fotó annak a próbáján készült)

Külön a filmszakmára vonatkozó szabályozás akkor még nem lévén, mi a forgatásokon igyekeztünk az amerikai stúdiók rendelkezéseinek mintája és a saját józan eszünk alapján összerakni az elővigyázatossági tervet: drasztikusan csökkentett létszámú és home office-ban előkészítő stábbal dolgoztunk és mindenkit leteszteltünk, nanotechnológiás takarítást alkalmaztunk a helyszíneken, kötelezően előírtuk a maszk és gumikesztyű viseletét, és minden stábtag külön bőr- és eszközfertőtlenítőt kapott. Elmaradtak a közös étkezések, közös shuttle utazások is a helyszínek között. Viszont sokkal kevesebb szemetet termeltünk így, illetve átgondoltabban dolgoztak a részlegek, mert tudtuk, hogy nem lehet csak úgy kirohanni és venni vagy elintézni valamit. Januárban, amikor egy vuhani operatőr napi vlogját követtem, még sci-finek tűnt mindez, most a valóságunk volt.

Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?

Fél éve dolgozunk egy Blahalouisiana videoklipen, ami Szimler Bálint rendező nagyszabású vállalása, most ennek az utómunkáját is van időm szervezni. Megkerestek egy szuper magyar dokumentumfilmmel, aminek most kezdtem el az impact produceri feladatain dolgozni, ez is egy új terület számomra.

Az első ijedtségben bevallom, én Instagram videóknál hosszabb mozgóképet nem tudtam befogadni, @sikidegvagyok, @csaba_kajdi és @garyjanetti tartották bennem a lelket. Utána logikusan mindent újra néztem/olvastam, ami bezártságban játszódik - Hátsó ablak, Vesztegzár a Grand Hotelben, Az öldöklő angyal stb. A külvilág bizonytalanságának ellensúlyozására elővettem a csalódást soha nem okozó kedvenc sorozataim: The Wire, Mad Men, Euphoria, The Crown, illetve reggelig bírom nézni a kedvenc sorozataim showrunnereivel (főleg Marc Cherry, Amy Sherman-Palladino) készült mélyinterjúkat és a forgatásaik behind the scenes anyagait, jó érzés is nagy stábos munkálatokat látni a békeidőkből.

A Jupiter holdja stábfotója / Fotó: Szemerey Bence

Megnéztem egy rakás dokumentumfilmet, amiknek a témája mindig érdekelt, de nem volt eddig időm jobban beleásni magam: nagyon tetszett az HBO-s Jane Fonda dokumentumfilm, szerintem az ő életútjából mindig lehet energiát meríteni. Az Amerikai Tornaszövetség Nassar-botránya régóta foglalkoztatott, megnéztem az HBO által gyártott dokumentumfilmet a témában és utána a tárgyalás összes videofelvételét. Utána valamiért áttértem a 90-es évek hiphop tragédiáit feldolgozó dokumentumfilmekre és napokig fárasztottam Rév Marcit Los Angelesben, hogy szerintem ki ölte meg Eazy E-t.

Újabban pedig klasszikusokat nézek a Nemzeti Filmintézet által elérhetővé tett adatbázisból és most hívtak meg a Cinego oldalára, ahol végre újra nézhetem az egyik kedvencem a közelmúltból, a Guerillát. Ja és Bergman Laterna magicáját olvasom.

Mi a terved a nyárra?

Azt hiszem, meglátogatom a szám szerint hat darab barátnőmet, akik teherbe estek a karantén alatt. És remélem, fogjuk tudni folytatni a legkisebb húgommal a tavaly nyáron elkezdett kis családi fotós projektünket, amiben a nagyszüleink nyolcvanas-kilencvenes évek alatt tett utazásainak fotóit remake-eljük. (Erre van magyar szó?)