2020. 05. 13. Pozsonyi Janka

Filmesek karanténban: Ráduly György

Így zajlik az élet a négy fal közé szorítva

A Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum vezetőjeként a bezártság elején főként a restaurációs munkákat kellett átszerveznie, de rájött, hogy sok olyan munka végezhető most, ami a normális hétköznapokban a háttérbe szorul. Fontosnak tartja, hogy a mozik életben maradásáért összefogjanak az emberek, és kíváncsian követi, milyen új csatornákon jutnak hozzá az emberek a filmekhez és koncertekhez. Sorozatunkban a mozgóképes szakma különböző szereplői mesélik el, mihez kezdenek magukkal a járvány idején.

Kapcsolódó anyagok

Dicséretet akkor érdemlek, ha növelni tudom a fővárosi artmozik nézőszámát

Bódy Gábor filmnyelvi kísérleteinek máig nincs párja

Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány? A restaurálások tudnak így folytatódni?

A Nemzeti Filmintézet minden igazgatóságán otthoni munkavégzés van elrendelve március közepe óta, ezért teljesen át kellett szerveznünk a hétköznapi életünket. Először az okozott nagy fejtörést, hogy tudunk-e mindenkinek otthonról végezhető munkát adni, hiszen a Filmarchívumban és a Filmlaborban is rengetegen dolgoznak magukkal a filmtekercsekkel, illetve azok digitalizálásával és restaurálásával. Szerencsére hamar felismertük a lehetőséget abban, hogy ez az időszak sok olyan feladat ellátására is alkalmas, amire a rohanó hétköznapokban nem jut idő. Úgyhogy most alkalmunk van bepótolni dolgokat, átgondolni folyamatokat és korrekciós munkákat is végezni, többek között a Filmarchívum adatbázisában. Fontos megjegyezni, hogy az NFI menedzsmentje stabil és progresszív működési környezetet biztosít minden területe számára. Furcsa módon a „home office” kedvez a munkacsoportokban való együttműködésnek, ugyanakkor a személyes ügyintézés hiánya le is lassítja a folyamatokat.

Ilyen körülmények között, vezetőként a legnehezebb feladat mindenkivel napi kapcsolatban lenni és ébren tartani bennük a tüzet. Szerencsére azonban nagyon jó a csapat, mindenki nagyon lelkes és elhivatott a szakmai küldetésünk iránt. A restaurálások csökkentett tempóban, de folytatódnak, hiszen nem állhat le a magyar filmek mentésének az ügye. A Filmlabor munkatársai szenzációs munkát végeznek mi csapatunkkal karöltve és idén újabb digitalizáló kapacitás érkezett a Filmarchívumba is, úgyhogy nagyobb sebességre tudunk kapcsolni ezen a területen is. Jó érzés volt ezen kívül bekapcsolódni a magyar filmek online közzétételével a digitális oktatásba és végül – még, ha csak a neten is – meg tudtuk ünnepelni a Magyar Film Napját is, 20 fergeteges magyar vígjáték online közzétételével, közel százezres nézettséggel már az első hétvégén.

Milyen gyakran mozdulsz ki? Bírod a bezártságot? Fertőtleníted a kilincset, miután hazatértél?

Na, ez a része a legemberpróbálóbb ennek az időszaknak. A kimozdulás lehetősége adott, mert az Archívumba is be kell menni, legalább a szerződések aláírása miatt és ahol lakom ott van lehetőség egy kis zöld övezetben való sétára. Ugyanakkor otthon dolgozom, a családi környezetben, ami két kiskorú (4 és 6) gyermekkel koránt sem egyszerű. Főleg úgy, hogy a feleségem is itthonról kell, hogy dolgozzon és neki is nagyon aktív, felelősségteljes munkája van. A gyerekek energiaszintje pedig a csúcson van. Szóval segítségre szorultunk és szerencsénkre egy tündéri nagynéni lazít ezen a terhen hetente többször.

A fertőtlenítés, kézmosás természetes. Már-már mániás módon csinálom, mert be kell valljam, egy nagy hipochonder vagyok. Amióta ez a vírus, vagy ahogy a kislányom mondja „ez a flánya vílus” része lett az életünknek, ha csak tüsszentek egyet, már lélegeztetőgépen látom magam. Szóval borzasztóan tartok tőle, a kérdésedre válaszolva. Viszont nyilván nem lehet félelemben élni és dolgozni, ezért elfoglalom magam a lehető legteljesebb mértékben a munkával és a családdal. Szerencsére feladat, az van bőven.

Ráduly György a Budapesti Klasszikus Film Maratonon / Fotó: Déri Miklós

Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?

Egyrészt az alkotói oldalon az élet minden rendkívüli helyzete kreatív energiát szabadít fel, mert hirtelen más perspektívába kerül a valóság. A filmipar és a filmek bemutatása azonban köztudottan nehéz helyzetbe került. A Nemzeti Filmintézet pályáztatási tevékenysége folyamatos és nagyon aktív szerepet vállal az újraindítás előkészítésében. De világszerte nagyon nehéz helyzetben vannak például a filmszínházak és a forgalmazók is, szóval ezen a területen is szükséges lesz az újraélesztés. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy országosan a közösségek felismerjék azt, hogy össze kell fogni a helyi mozik túlélése érdekében. Közben új üzleti modellek is megjelennek, mint a virtuális mozi, online filmmarket és fesztivál, stb. Szóval a nehézségből való kilábalás mindig inspiráló hatással van a megoldásokat keresőkre, hiszen a túlélési ösztön működik. Az intézményi támogatás az iparági és az alkotói energiák felszabadításához az NFI részéről kétségkívül megvan.

Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?

Az az igazság, hogy sokkal kevesebb a felszabadult idő, mint ahogyan azt a „home office” elején gondoltam. Jó lenne azt mondani, hogy sokat olvasok, de filmes szaklapokon és a munkámhoz kapcsolódó filmtörténeti kiadványokon kívül nem sok másra jut idő. Viszont amikor már itthon mindenki alszik, akkor annyi filmet nézek meg, amennyit csak lehet. Újra nézek sok mindent, Billy Wilder, Lubitsch vígjátékokat, westerneket, film noirokat, magyar klasszikusokat.

Imádom azt is, hogy a neten megjelentek az online cine-koncertek, a némafilmek élő zenei kísérettel, de gyakran böngészem a Cinematheque francasie vagy a BFI oldalain felszabadított filmeket. Rengeteg izgalmas dolgot fedezek fel. Nem is tudtam például, hogy a 70-es években egy magyar filmes, Sípos István portrét készített Henry Langlois-ról Párizsban. A gyerekekkel pedig nézünk a magyar rajzfilmektől kezdve, a Keménykalap és krumpliorron és az Égig érő fűn keresztül Chaplinig és Bud Spencerig, mindenféle vidámságot.