2020. 05. 22. Pozsonyi Janka

Filmesek karantén után: Herczeg Zsófi

Így zajlik az élet a bezártság után

A Dot & Line főszerkesztőjét, több fesztivál munkatársát rettenetesen megviselte, hogy el kellett halasztani a Friss Húst, nyolc hónap munkája vált köddé. Félti a mozit, várja a karantén témájában készülő kisfilmeket, és nagyon élvezi, hogy visszament a csodálatos Mátyásföldre. Sorozatunkban a mozgóképes szakma különböző szereplői mesélik el, mihez kezdtek magukkal a járvány idején és hogyan rendeződnek vissza a hétköznapokba.

Kapcsolódó anyagok

40 éves a Habfürdő – Zenés trükkfilm szívdobbanásra

Online nézhető Bucsi Réka új animációja

Magyar versenyzők az internetre költöző Annecy filmfesztiválon

Hogyan érintette az életedet és a munkádat az elmúlt időszak?

A legtöbb munkámhoz eddig is csak egy laptop kellett, ezért nem borította fel az életemet a home office, az alapos kézmosás és a tisztaság pedig korábban is a mindennapjaim része volt. A járvány kezdetén azt gondoltam, hogy mivel nem vagyok egy túlzottan szociális alkat, nem lesz gond az otthonlét, a bezártság, a programok hiánya, de így két hónap alatt azért már nálam is eléggé látszik a társasági élet utáni vágy. Már nálam sincsenek napok, hetek, hónapok, csak napszakok. A munkám mindig is kicsit ilyen volt, hogy olykor ünnepnapokon vagy éjjel is kellett dolgozni, szóval ehhez a 0-24-es életmódhoz hozzászoktam, de most több energia a napi rutin fenntartása.

Továbbra is tartod az elzárkózást más emberektől? Vagy már jársz ki rendszeresen az utcára, emberek közé és találkozol barátokkal, családtagokkal?

Március közepe óta a belvárosból hazajöttem a családi házba Mátyásföldre, akkor még mindenki eléggé pánikolt, hogy milyen korlátozások jönnek. Csodálatos Mátyásföld, nagyon nyugis környék, gyönyörű, régi villák, ősrégi fák, itt az Erzsébet-liget (most épp bezárt uszodával, stranddal és sportpályával), itt folyik a Szilas-patak, itt a Naplás-tó, nemrég csinálták meg a XVI. és a XVII. kerületet összekötő bringautat, szóval a legjobb hely. Mivel ikerházban lakunk, keresztanyum és unokatesóm is itt van, aminek külön örülök, mert unokatesóm Pécsen tanul orvosnak, úgyhogy elég keveset láttam az elmúlt években. A környéken bringázom, nézem miben változott mióta elköltöztem, bevásárolok, ezen kívül csak a kertbe jártam ki, mindenkivel online tartjuk a kapcsolatot. Eddig is eléggé szorongtam a videócsettől, most ez a kényszer extrán zavar, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Igazából a nagyim miatt aggódom nagyon, mert ugyan már nyolcvan felé közelít, de nagyon fitt néni, nagyon sokat kirándultak a brancsával, eljárt hangversenyekre, színházba, még a Friss Húsra is eljött tavaly, szóval neki nagyon megterhelő ez a bezártság. Zuglóban lakik, az erkélye fás részre néz, minden nap sétál a környéken, naponta hívja az egész család, de mentálisan nehezen bírja, főleg hogy egy nagyon pozitív személyiség és nehezen fogadja be a rosszat. Hiába a vírus, ha az egészséges és aktív időseket bezártságra kényszeríti, ami mentálisan teszi tönkre őket. A korlátozások feloldásával nem lesz jobb a helyzet, még inkább oda kell majd figyelni az óvatosságra.

A Kiskakas Animációs Filmnapokon Patrovits Tamással, a Primanima igazgatójával / Fotó: Szentesi Balázs

Mi az, amit rögtön csinálni akarsz majd, ha az élet visszatér a megszokott keretek közé?

Nem hiszem, hogy a régi, megszokott keretek térnek vissza, inkább újakhoz kell adaptálódnunk. Félek is tőle, de kíváncsi is vagyok. Az biztos, hogy ez a járvány felértékelte az eddig magától értetődő, jelentéktelennek tűnő dolgokat is, úgyhogy mindennek hálás leszek, amit eddig adottnak vettem. A mozi annyira hiányzik, hogy már neten keresek rá hazai mozik fotóira, szóval valószínűleg az első utam egy moziba vezet, de még nem a következő hónapokban.

Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott? Látod már, mi lesz a következő, mire véget ér a bezártság?

Több rövidfilmet fesztiváloztatok, de ugye most semmilyen fesztivál nincs, vagy jobb esetben online térbe költöztek. Azért a nevezések még mennek, de nagyon sok kisfilmes most eléggé megszívta, mert elkészítette a szuper filmjét és nem tudják vetíteni. Többek közt Tóth Luca Lidérc úr című kisfilmjét is fesztiváloztatom, és ahogy Luca említette korábban, több fesztiváljelenlétet elvesztettünk. A Lidérc úr már túl van az egyéves fesztiválkörúton, de például a nagyszerű Szimbiózis megérzi ezt a helyzetet. Ennek ellenére szerencsére nyeri a díjakat.

A járvány pont a Friss Hús előtt jelent meg Magyarországon, és éppen a márciusi kormányrendelet bejelentése előtt döntöttünk úgy, hogy elhalasztjuk. Rettenetesen megviselt, ott sírtam az irodában. Szinte a finishben vált köddé nyolc hónapnyi munka. Ez a negyedik évem a Friss Hús csapatában, mindannyiunk szíve-lelke benne van, elképesztő hiányérzetünk van miatta. De nem adtuk fel, bízunk abban, hogy ősszel meg tudjuk rendezni.

Idén zsűriztem a Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztiválon, ami szintén májusban lett volna, de ezt is bizonytalan időre elhalasztották a szervezők. Az Alfabéta-díjat azért kiosztottuk a tavalyi év legjobb magyar képregényének, idén másodszorra kapta női alkotó. Az őszi Primanima is takarékon fog menni.

Az Ukmukfukk Zinefeszt szervezésében is részt veszek, idén rendeztünk volna meg ötödszörre. Épp február elején volt egy szuperül sikerült támogatói buli, május végére terveztük az eseményt. Első körben mi is elhalasztottuk, de a napokban úgy döntöttünk, hogy lefújjuk az idei fesztivált, mert túl bizonytalan minden, ráadásul az árusok fele külföldi vendég lett volna. Nagyon hiányoznak a fesztiválok és a fesztiválcsaládjaim. Hogy mikor lesz a legközelebbi filmes munkám? Nagyon reménykedem abban, hogy a jövő évi Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon újra dolgozhatok, de azt még inkább remélem, hogy meg tudják tartani és jövő ilyenkor már csak egy rossz emlék lesz a járvány. Az már más kérdés, hogy lesz-e mit vetíteni a KAFF-on a diákfilmeken és egy-két sorozaton kívül, mivel bő egy évig álltak a hazai rövidfilmes/sorozatos pályázatok a Médiatanács átalakulása miatt.

A Friss Hús csapata: Osváth Gábor, Herczeg Zsófi, Lukács Zsófia, Bakonyi Anna, Deák Zsuzsanna, Deák Dániel, Jakab Veronika, Bosnyák Eszter, Lendvai András és Deák Teó / Fotó: Chripko Lili

A karanténba nagy tervekkel mentek neki az emberek. (Nyelvtanulás, testedzés, tanfolyam stb.) Neked volt ilyen? És elég kitartó voltál?

Nem volt, sokkal inkább a korábbi terveimet szerettem volna elővenni és megvalósítani. Ez főleg a Dot & Line-ra vonatkozik, mert eddig sokszor idő- és energiahiányra hivatkozva nem léptem a vele kapcsolatos terveimmel. Most ott tartok, hogy csak még több tervem van vele, és hirtelen nem is tudom melyikkel kezdjem.

Szerinted milyen hatással lesz a filmekre és a filmesek gondolkodására ez az időszak?

Itthon egyelőre nem nagyon látom nyomát annak, hogy ezzel a helyzettel kezdtek volna valamit a filmesek. Enyedi Ildikó karantén kisfilmjén kívül csak Klement Csaba karantén-gifjeivel és Bucsi Réka növényes animációjával találkoztam, ami reflektál napjainkra. Grafikusoknál és animációsoknál látni inkább, hogy mennyire sok kreativitást kihoz belőlük a bezártság. Külföldön egyre több kisfilmes jön ki valamivel, vagy jelennek meg alkotásra ösztönző projektek. Például a Short of the Week vagy a Vimeo is közzétett egy felhívást, melyben szabadúszók készíthettek filmeket, amik reflektáltak a járványhelyzetre, bemutattak egy-egy embert vagy kisvállalkozást, esetleg teljesen fikciós kisfilmet forgattak. Külföldön sok élőfilmes rájött, hogy az animációs szcénát kevésbé érinti a járvány, legalábbis gyártás szempontjából, és elkezdtek áttérni erre az ágazatra. Épp ezért talán fel fog értékelődni az animáció a filmiparban, már most sok irányt látni, ami újat hozhat a szakmába. A mozit féltem, mert ugyan otthon is jó tud lenni a filmnézés, de azért a moziélményt nem váltja fel, és most hiányzik csak igazán, amikor nem az egyén döntésén múlik, hogy moziba megy vagy Netflixezik. A Budapest Film távmozija szuper kezdeményezés, nagyon ötletesen oldották meg ennek az élménynek a pótlását, de baj lenne, ha az amúgy is hanyatlásban lévő moziiparnak végleg betenne a járvány.

Szóval várnék olyan magyar kisfilmeket, amik ilyen korlátozott helyzetben készülnek, legyen az fikciós film, doku vagy kísérleti film. Az elmúlt évekből, járvány nélkül is volt erre példa, például az Ernelláék Farkaséknál vagy a VAN. Sőt, ha visszaemlékszünk még a VAN koncertek is úgy mentek, hogy Áron énekét előre felvették videóra, és azt élő zene alatt vetítették a háttérben. Ez nem sokban tér el a mostani online koncertektől. De biztos sok filmes került nehéz helyzetbe, és nem ez a fajta kreativitás az elsődleges, hanem az életben maradás. Abban azért reménykedem, hogy a következő évek Friss Hús fesztjein találkozunk olyan kisfilmekkel, amelyek ebben a korlátozott szituációban készültek, vagy erre reflektálnak. El tudok képzelni egy olyan így jöttem filmet is a mostani fiatalok közérzetéről és az érettségiről, mint a Moszkva tér.

4 éves a Dot & Line

Mire használod fel a felszabadult időt? Mit nézel, mit olvasol, mivel kötöd le magad?

Elkezdtem elolvasni a több éve a könyvjelzőmben gyűlő cikkeket. Csökkentem a watchlistemen lévő sorozatok és filmek számát, bár sokszor becsúszik régi kedvenc. Elhatároztam, hogy megnézem azokat az animációs alapfilmeket, amik eddig kimaradtak. Próbálok minél több online filmfesztiválon részt venni, ami abból a szempontból nem új, hogy eddig is sok rövidfilmet néztem neten és VOD-on. Inkább azért érdekes, mert új helyzet ez a szervezők és a nézők számára is, ami más felkészülést és befogadást igényel, mint a személyes jelenlét. Nagyon jó tapasztalat lesz fesztiválszervező szempontból is. Emellett több képregényt és zinet olvasok, sokat kötök és újra elővettem a hímzést.

Mi a terved a nyárra?

Nem szeretem a nyarat, a kötelező nyaralások, a fullasztó meleg, a sok izzadt test az utcán és a kevesebb munka nem vonz, ezért kicsit örülök, hogy idén nincs rajtam ez a kötelező nyaralási nyomás. Ahogy egyik kedvenc animációsom, Don Hertzfeldt mondta: „At least I no longer have fear of missing out.”